
10 KORALL 38.
tartott menyegzőjén találkozhattak – nem véletlen, hogy akét hétig zajló rendez-
vény-sorozatról több részletes leírás is készült.
21
Budán 1498-tól kezdve már állandó velencei követ állomásozott, aki rend-
szeres beszámolókat küldött haza, se beszámolók szerencsésen fenn is marad-
tak.
22
Avelencei jelentések fennmaradása nem csupán avárosállamban ekkorra
már kialakult, szabályozott diplomáciai ügymenetnek, hanem legalább annyira
egyetlen személy átlagon felüli érdeklődésének és kitartó szorgalmának köszön-
hető. Arégi velencei patríciuscsaládból származó Marino Sanuto gyermekkorától
kezdve érdeklődött az irodalom és atörténelem iránt, smár tizenévesen elkezdte
gyűjteni akülönböző forrásokat majdani történetírói munkájához. Több
kisebb-nagyobb történeti művet írt, avágyott hírnevet azonban végül az esemé-
nyeket napról napra feljegyző, 1498-tól kezdve 37 éven át vezetett naplói, aDia-
rii hozták meg számára. Marino Sanuto nem volt első vonalbeli történetíró, éles,
alegapróbb részletekre is kiterjedő meg gyelőképessége, politikusi képességei
azonban 58 kötetnyire terjedő kéziratait kora legértékesebb forrásává avatták.
Saját kezűleg jegyezte fel aVelencében történt eseményeket, avárosa számára
fontos eseményeket, híreket, atanácsban lezajlott vitákat, az ott hozott határoza-
tokat, minden olyan hivatalos iratot, kezébe jutott levelet, ami bármilyen infor-
mációt tartalmazott. Művének egyik legértékesebb – számunkra mindenképpen
alegfontosabb – része, hogy naplói tartalmazzák abeérkezett követjelentéseket
is.
23
Marino Sanuto köteteiben megtalálhatók az 1499 és 1525 között Budán
tartózkodó velencei követek rendszeresen, legalább kéthetente küldött sürgö-
nyeinek kivonatai (dispacci), illetve fontos esetekben másolatai, aküldetésük
végén készített beszámoló beszédek (relazionék), valamint adalmáciai velencei
tisztviselők számos magyar tárgyú információt tartalmazó jelentései. Amíg asür-
gönyök általában konkrét híradásokat tartalmaznak, addig arelazionék általános
képet igyekeznek adni az ország belső viszonyairól. Ahazatérő követek olyan
ismereteket tártak aváros tanácsa elé, melyekhez csak ahelyszínen lehetett hoz-
zájutni: sokszor személyes tapasztalatok, vagy épp nehezen megszerzett bizalmas
21
Mátyás ünnepségeinek forrásairól Balogh 1966: 632. Ilyen alapos beszámolót készített például
Hans Seybold, apfalzi gróf követe. Seybold leírásának legújabb magyar nyelvű kiadása: Kulcsár
(vál.) 2006: 123–132.
22
Adiplomácia szokásainak középkori változásaira Ganshof 1953; Guenée 1971: 214–217.
Rövid magyar áttekintés Kosáry 1978.
23
Ahatalmas munka – sok szerencsével – máig fennmaradt. Marino Sanuto élete végén, 1531-től
kezdve tevékenységéért évdíjat kapott városától, s1536-ban bekövetkező halála után atízek taná-
csa gondoskodott akéziratokról is. A„biztos” rejtekhelyre rakott kötetekről később megfeledkez-
tek, csak 1784-ben bukkant rájuk Francesco Donà, Velence utolsó hivatásos történetírója, aki
saját költségén ateljes anyagot lemásoltatta. A19. században Európa történészei sorra felfedezték
abecses kéziratot: az angol Rawdon Brown háromkötetes munkájában az Angliára vonatkozó
adatokat tette közre, sőt követően számos nemzet tudósai válogatták ki ahazájukra vonatkozó
részeket. (Benisch 1903: 5–19.) Az1870-es években elhatározták, és el is kezdték aDiarii teljes
kiadását, snem egészen három évtized alatt ateljes sorozat napvilágot is látott. (Stefani – Berchet
– Barozzi (publ.) 1879–1903.) ADiarii magyar vonatkozású bejegyzéseit Wenzel Gusztáv tette
közzé, még asorozat megjelenése előtt. (Wenzel 1869–1877–1878; Wenzel 1871.)
Kommentare zu diesen Handbüchern