
32 KORALL 38.
bukkan fel;
9
mégpedig vélhetően görög hatásra. Abizánci szerzők a10. század ele-
jétől ugyanolyan következetesen alkalmazták amagyarokra aturkoi népnevet, mint
anyugat-európaiak aHungari/Ungari megnevezést;
10
Liudprand pedig, aki 949-
ben II. Berengár itáliai király követeként maga is megfordult akonstantinápolyi
udvarban, bizonyára ott találkozott amagyarok ezen nevével.
A pogány magyarságot az általunk vizsgált források vagy háborúik kapcsán
említik, vagy keresztény hitre térítésük folyamatát mutatják be. Akettő között –
köztörténeti okoknál fogva – éles időbeli határvonal is húzható: anyugati irány-
ban vezetett kalandozó hadjáratok ugyanis a955-i augsburgi vereséggel véget
értek, míg amagyarok térítésére vonatkoztatható első adatunk, Zacheus térí-
tőpüspök 963-ra keltezhető
11
felszentelésének említése máris nyolc esztendővel
későbbi eseményt dokumentál.
Kútfőink mintegy negyven olyan hadjáratot tartanak számon, amelyet ama-
gyarság anyugati kultúrkörhöz tartozó területek ellen indított. Ezek közül aleg-
korábbiról az észak-franciaországi Saint-Omer melletti Szent Bertinus-monos-
tor évkönyve tájékoztat, amikor akeleti frank államot 862-ben ért dán támadás
előzményeként megemlíti, hogy ugyanennek akirályságnak aterületére koráb-
ban amagyarok is betörtek.
12
Akalandozó hadjáratokról ránk maradt feljegyzé-
sek javarészt monostori évkönyvekbe rótt, szűkszavú tőmondatok, amelyekből
csupán annyi derül ki, hogy pogány őseink mikor és merre pusztították akeresz-
tényeket és javaikat. Arról, hogy pontosan mivel is járt mindez, némiképp rész-
letesebb (és aszerző elfogultsága, illetve aszent-életrajz műfajának kötelező túl-
zásai ellenére is alighanem valós) képet nyerhetünk Szent Wiborada vértanú,
Hartmann sankt-galleni szerzetes tollából kelt, 10. század közepi legendájából.
Ebben adéli német területeket ért 926-i kalandozás kapcsán akövetkezőket
olvashatjuk:
„a fenyegető kard fejünk fölött lebegett, sa dühöngő pusztulás, vagyis a[magyarok]
barbár népe ezt atartományt is […] körülkerítette, többeket – sőt megszámlálhatat-
lanul sokakat – levágott, afalvak valamennyi épületét körös-körül tűzvésszel pusz-
tította el.”
13
A kalandozó hadjáratokról szóló kútfőkben rendre előkerülő, megegyező
motívumok, hogy amagyarok lemészárolták (esetleg részben rabszíjra fűzték)
9
Liudprandi episcopi Cremonensis Antapodosis: MGH Script. rer. Germ. XLI. 38; Cat. font. II.
3527. sz.; HKÍF 215 (Sebők Ferenc ford.).
10
Róna-Tas 1996: 212–217.
11
Püspöki Nagy 1988: 68; Makk 1996: 21.
12
Annales Bertiniani: MGH Script. rer. Germ. V.60; Cat. font. I.227. sz.; HKÍF 184 (Tóth Sán-
dor László ford.).
13
Vita S.Wiboradae: MGH SSIV. 452; Cat. font. III. 5109. sz.; HKÍF 204 (Blazovich László
ford.).
Kommentare zu diesen Handbüchern