
Radek Tünde • A középkori német nyelvû historiográfi a magyarságképérõl… 55
Az idősebb Johann Koelho kölni nyomdájában, 1499-ben látott napvilá-
got egy ismeretlen klerikus tollából aCronica van der hilliger Stat van Coellen
(Koel), amely szintén világtörténeti irányultságú. Avalószínűleg Ágoston-rendi,
bizonyára hosszú ideig Kölnben élő szerző számos korábbi forrásból merítette
anyagát, így világkrónikákból, pápa-, császár-, püspökségtörténetekből, valamint
helyi és más területi leírásokból, kölni feljegyzésekből, szentek életrajzaiból és
különféle röpiratokból, stette mindezt azért, hogy avárost vezető világi és egy-
házi körök számára „kormányzásukhoz” mind cselekvési, mind magatartási min-
tákkal szolgáljon. A15. század végén és a16. század elején Hilbrant Suderman
kölni polgár tulajdonában volt egy olyan miscellan krónika, amelybe az isme-
retlen szerző az általa 1419-ig tárgyalt, az utolsó szakaszban kizárólag kölni ese-
mények sorába az 1414-es esztendőhöz beszúrt egy Zsigmond magyar király-
ról szóló krónikát is (Chronik über Sigmund König von Ungarn, SKU). Aszöveg
keletkezési helyéről azonban mindezidáig nincsenek közelebbi információink.
Egy ismeretlen német ajkú, valószínűleg Észak-Csehországból származó prágai
kanonok fordította németre a14. század második negyedében az úgynevezett
„Dalimil”-krónikát, az eddig ismert legrégebbi cseh rímes krónikát, melynek
birodalomtörténeti összeállításába elszórtan még amagyar történelem néhány
eseménye is felvétetett.
50
Azelszigetelten álló szövegek között megemlítendő még
egy, a14. század harmadik negyedére datált, az osztrák IV. Rudolf hercegnek
(1358–1365) ajánlott, és valószínűleg az őmegbízásából Bécsben vagy Prágában
készült Magyar krónika, amely Heinrich von Mügeln szerzeménye (HvMUchr),
samely 73 fejezetre tagolva az Özönvíztől 1333-ig tárgyalja amagyar történe-
lem eseményeit. Végezetül az Alsó-Rajna mentén, valószínűleg valahol aNémet
Lovagrend utrechti körzetében, a15. század végén készítette el aJüngere Hoch-
meisterchronik (JHChr) című munkáját az az ismeretlen szerző, aki arend törté-
netének megírásához, asaját jegyzetein túl aBibliától és akeresztes hadjáratok
prédikátorainak történeteitől kezdve, rendi statútumokon, császári és pápai
privilégium-leveleken át, egészen akorábban keletkezett rendtörténeti króniká-
kig számos forrást felhasznált, hogy ezekkel is aNémet Lovagrend jogi státuszát
hangsúlyozza. Anagymesterek szerint tagolt krónikában aszerző különösen nagy
hangsúlyt fektetett aSzentföldön vívott keresztes hadjáratok, és ezen keresztül
alovagi lét lényegének ábrázolására, mely leírásokhoz kapcsolódnak egyébként
amagyarokról szóló részek is.
A forrásszövegek földrajzi hovatartozása kapcsán elmondható, hogy akiraj-
zolódó (középkori értelemben vett) dél-német gócpontok magyar események
iránti érdeklődése földrajzi közelségükkel, valamint hol erőteljesebben, hol
kevésbé intenzíven ápolt politikai, dinasztikus és gazdasági kapcsolataikkal egy-
értelműen magyarázható. Amagyar események tárgyalását tekintve szórványo-
san, izoláltan előforduló források vonatkozásában azonban még számos további
50
„Di tutsch kronik von Behemlant”, DalR 3–224; „Die pehemische Cronica dewcz”, DalP 257–
297. Azeredeti cseh rímes krónika megírását (1314 körül) hibásan abunzlaui Dalimil Mezeříčský
kanonoknak tulajdonítják. Brom 2006: 15–16.
Kommentare zu diesen Handbüchern