
Andrea Seidler • Üzleti úton a színigazgató: Christoph Seipp 18. századi útleírása… 143
Ha abotanikusok, tanárok, műkedvelők arekkenő hőséget, számtalan
kényelmetlenséget magukra vállalva eleddig be is merészkedtek volna az ország
belsejébe, afőútvonalaktól félreeső területek előtt bizonyára megtorpannának,
hiszen mindenféle gonosz esetekről, verekedésekről, fosztogatásokról szóló
híresztelések riasztják vissza agyanútlan utazót. Aszerző csakis atudományok
fejlődése szempontjából sajnálja akihagyott lehetőségeket, mivel abátor utazót
arengeteg botanikai, ásványtani, művészeti kincs bőségesen kárpótolná. Éppen
ezért azt javasolja, hogy „fegyverrel szerezzenek méltóságot maguknak”, rögtön
be is ismerve ugyanakkor, hogy ez az eszköz nem feltétlenül tartozéka az utazók
úti poggyászának.
9
Az elhagyatott országrészek, különösen afelső-magyarországi vármegyék
fölött elterülő északkeleti útszakasz és aBalkánra vezető délkeleti szakasz számí-
tott alegfélelmetesebbnek abiztonság hiánya miatt. Rémületet keltő jelentéseket
olvashatunk többek között egy 1760-ból származó útleírásban, amelynek szer-
zője aDuna mentén utazott egészen Konstantinápolyig. Abeszámolóból kide-
rül, hogy
„a Buda és Eszék közötti útvonal még békeidőben is anagyon veszedelmes, amit
ennek ellenére katonák sem védenek. Aszerző saját, néhány évvel korábbi Bécs-
ből Eszékre vezető útjára hivatkozik, amikor arra buzdítja eveszedelmes vidéke-
ken utazókat, hogy saját maguk és kocsijuk épségének érdekében fogadjanak fel
6–8 cigányt, akik szerény pénzügyi ellenszolgáltatás fejében védelmet nyújtanak
számukra.”
10
Az is kiderül, hogy léteztek rablók soraiból rekrutálódott csoportok is, ame-
lyek alapvetően azzal acéllal szerveződtek, hogy némi védelmi pénz fejében az
utazó rendelkezésére álljanak, smás rablóbandától megvédjék őket.
A rablóbandák tényleges működéséről akorabeli újsághírekből, vagy éppen
anyomtatásban is kiadott halálos ítéletekből szerezhetünk további informáci-
ókat. Azutazók ellen elkövetett rablógyilkosságok az egyszerű rablások mel-
lett igen gyakori, arendi jog által szankcionált bűncselekmények közé tartoz-
tak aMagyar Királyság területén. Egy 1782. évi, rablókból és gyilkosokból álló
banda ellen hozott halálos ítélet az ország északkeleti részén fekvő Hont várme-
gyében elkövetett rémtetteket taglalja.
9
ADB Bd. 69., Stk. 1. 467.
10
„[…] Wegen denen Räubern ist es auch in Friedens-Zeiten in selbigem Strich Landes, von
Ofen bis Esseck, sehr gefährlich und unsicher, zu reisen, zumahlen bey ermangelnder Escorte
der Soldatesca, welcher der Author dieser kurzgefassten Nachricht um so mehr bezeugen kann,
als er vor einigen Jahren eine Reise von Wien bis nach Esseck [...] unternehmen müssen, allwo
an denen gefährlichen Orten die Land-Kutsche sich mit 6. oder 8 . Zigeunern (deren Gesindel
es fast überall in Ungarn gibt) versehen, und zu ihrem Schutz vor leidentliche Bezahlung mit-
nehmen müssen [...]”. Montag 1760: 38. Aszerző aművében egyes szám harmadik személyben
beszél saját magáról.
Kommentare zu diesen Handbüchern