Philips AZ1509/17 Bedienungsanleitung Seite 37

  • Herunterladen
  • Zu meinen Handbüchern hinzufügen
  • Drucken
  • Seite
    / 211
  • Inhaltsverzeichnis
  • LESEZEICHEN
  • Bewertet. / 5. Basierend auf Kundenbewertungen
Seitenansicht 36
Körmendi TamásA magyarság ábrázolása a nyugat-európai elbeszélõ forrásokban… 35
Liudprand pedig abajor területek ellen 900-ban vezetett kalandozó hadjárat
leírásába fűzi bele, hogy amagyarok „ittak alegyilkoltak véréből”.
29
Azössze-
hasonlító  lológia eredményeinek köszönhetően ma már többé-kevésbé tisztán
látunk azzal kapcsolatban, hogy miképpen vetülhetett őseinkre az emberevés
gyanúja. Akérdésről talán azért sem haszontalan röviden szót ejtenünk, mert az
ezzel foglalkozó egyetlen tanulmány szerzője, Eckhardt Sándor két helyen sajná-
latos módon félreértette forrásainkat.
Először is Eckhardt szintén két kútfőben vélte felfedezni „amagyar kan-
nibálizmus meséjét” – csakhogy nála Regino mellett nem Liudprand műve
szerepelt, hanem amagyar Anonymusé.
30
Anévtelen jegyzőnél valóban meg-
találjuk az Eckhardt által idézett részletet, amely szerint „az említett nép […]
oly kegyetlenné vált, amint erről néhány történetíró szól, hogy hirtelen harag-
jukban emberhúst ettek és emberek vérét itták”,
31
ám ez amegjegyzés ott nem
amagyarokra vonatkozik, hanem aszkítákra.
32
Eckhardt továbbá úgy vélte,
hogy aszkíták kannibalizmusának motívuma már a3. századi római történet-
írónál, Iustinusnál is felbukkant – sőt, ezzel kapcsolatban aRegino krónikájá-
nak első kritikai kiadását gondozó jeles német forráskutató, Georg Heinrich
Pertz tekintélyére hivatkozott. Pertz azonban egyetlen szóval sem állította, hogy
Regino amagyarok emberevéséről szóló részletet Iustinusnak aszkítákról szóló
leírásából vette volna át; sőt, ha  gyelmesebben megnézzük az általa szerkesz-
tett kommentárt, abból az derül ki, hogy két terjedelmesebb Iustinus-parafrázis
között éppen az anéhány mondat nem vezethető le arómai szerző munkájából,
amely aminket érdeklő részletet tartalmazza.
33
Mindez azért különösen érdekes,
mert ekét, viszonylag komoly tévedése ellenére Eckhardt mégis csak maradandó
eredményre jutott azzal kapcsolatban, hogy honnan vehette Regino amagyarok
vadállati kegyetlenségét jól illusztráló tételét. Eckhardt mutatott rá ugyanis arra,
hogy Sevillai Izidornak a7. század elején keletkezett, Etymologiae című munkája
szerint aSzkítiát lakó népek közül „némelyek földet művelnek, némelyek – ször-
nyűségesek és ádázak lévén – emberhússal és emberek vérével élnek.
34
Azutolsó
egyházatyaként tisztelt Izidor elegfontosabb műve aligha lehetett ismeretlen
29
MGH Script. rer. Germ. XLI. 37; HKÍF 214 (Sebők Ferenc ford.).
30
Eckhardt 1930: 89–90.
31
SRH I.36.
32
Viszonylag könnyen megfejthető az is, hogy Anonymus mi alapján jutott ennek az adatnak
abirtokába. AGesta Ungarorumban ugyanis közvetlenül az idézett részletet megelőzően és azt
követően is olyan passzusok szerepelnek, amelyek feltűnő (és már afentebb idézett kritikai
kiadás apparátusának készítője, Pais Dezső által is szóvá tett) párhuzamot mutatnak Regino
krónikájának fentebb általunk is idézett feljegyzéseivel amagyarok első felbukkanásáról. Alig-
hanem aprümi apát krónikájából való tehát aszkíták emberevő természetének tétele is. ARegi-
nónál amagyarokkal kapcsolatban említett motívumot azonban Anonymus aszkítákra ruházta,
sezzel – tudatosan vagy sem – tulajdonképp visszajutott ahhoz aSevillai Izidornál (Isidorus
Hispalensis: Etymologiae XIV, 3, 32; kiadva PLLXXXII. 523) megőrződött, kora középkori
felfogáshoz, amely eredetileg is az ókor legendás lovasainak juttatta ezt akétes dicsőséget.
33
MGH SSI. 600.
34
PLLXXXII. 523 (Isidorus Hispalensis: Etymologiae XIV, 3, 32); Eckhardt 1930: 90.
Seitenansicht 36
1 2 ... 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 ... 210 211

Kommentare zu diesen Handbüchern

Keine Kommentare