
148 KORALL 38.
tekinthető abirodalmat átfogó németnyelvűség alapkövének. ARatio értelmé-
ben anémet nyelv oktatott tantárgy lett, sa rendelet azt is előírta, hogy minden
iskolában kétnyelvű tankönyveket használjanak.
Seipp acsászár reformjainak túlságosan gyors végrehajtását kritizálta. Véle-
ménye szerint acsászár sokkal elővigyázatosabban is eljárhatott volna, stalán
nem kellett volna az újító szándékú porosz uralkodót, II. Frigyest példakép-
nek tekintenie. Seipp megítélése szerint csak egy III. József lehetett volna képes
mindazt megvalósítani, amit II. József szeretett volna.
29
A német hivatali nyelv bevezetését gyakorlatilag az összes vármegyei törvény-
hatóság aleghatározottabban visszautasította. Azellenvetéseket megfogalmazók
valamennyien amagyar nyelv, vagyis Magyarország nemzeti nyelvének teljes
kihalásától tartottak. Ahivatalviselők „germanizálásáról” szólva pedig az is való-
szerűtlennek tűnt, hogy az addig latin nyelven levelező hivatalnokok acsászár
által előírt három és fél esztendő alatt megtanuljanak németül. Akereskedelem is
tartott anémet nyelvrendelet okozta veszteségektől és hátrányoktól. Seipp meg-
ítélése szerint amagyar nyelv kihalását arendelet szükségszerű következményé-
nek tekintő negatív propaganda elsősorban az üzleti világból indult ki, azoktól
akereskedőktől, akik – anemességtől, ahivatalnokság egy részétől és az i ú-
ságtól eltérően – egyáltalán nem voltak járatosak anémet nyelvben. Aszerző,
aki korábbi publikációiban kizárólag aMonarchián belüli egységes nyelv haszná-
latának előnyeit hangsúlyozta,
30
útleírásában igencsak szolidárisnak mutatkozik
amegfélemlített és becsapott, magyarul beszélő lakossággal:
„Mindenképpen elég haszna lett volna. [...] Amagyar i úság gyorsan elérte akívánt
készséget anémet nyelv terén. Egy öreg kereskedőnek azonban túl nagy lett ateher.
Hol lenne rá ideje, hogy nyelvet tanuljon, hogy ne kelljen elhanyagolnia a munkát.
Állandó félelemben élt, hogy miként jut kenyérhez. [...] Ezek afélelemben élő
29
Seipp jól ítéli meg azt atényt, hogy II. Józsefet valójában alegjobb szándékok vezérelték, ami-
kor hatalmas birodalmának országait, az etnikailag, nyelvileg „megosztott alattvalók szívét aktív
reformjaival közelebb kívánta hozni”. Céljának megvalósításában fontos tényezőnek látszott
anyelvközösség megteremtése. Aközös nyelv megválasztásának tekintetében alegkézenfek-
vőbbnek anémet nyelv bevezetése tűnt, hiszen abirodalomnak minden negyedik polgára töb-
bé-kevésbé értett vagy beszélt németül: „Kaiser Josephs Absicht war: aus allen seinen vielen
Ländern ein Land zu machen, die Herzen der a/jointfilesconvert/425059/bgetheilten Unterthanen näher zusammen zu
bringen durch Handel und Wandel. Dies zu erreichen, schien es ihm notwendig, dass sie sich
nach und nach in ein und derselben Sprache erklären sollten. Die deutsche Sprache schien ihm
diejenige zu seyn, welche am schnellsten in Gang getrieben werden könne, weil wohl der vierte
eil der Menschheit andere Sprachen mit deutscher Schrift bekannt, und sich darinn auszu-
drücken fertig wäre.” [Seipp] 1793: 134.
30
„Der erste starke Schritt ist dennoch muthig zur Verbesserung des Landes geschehen. Die
Grundlage zu einem ersten dauerhaften Staatssistem in Ungarn glücklich gelegt, durch
befohlne und nicht abzuändernde Einführung der deutsche Sprache in Ungarn bei allen Lan-
des-Stadt-Komitats und Herrschaftsstellen. Auf diesem Grund lässt sich was bauen. (Az első
erős lépés az ország jobbítása érdekében történt. Magyarország első tartós államszerkezetének
alapja jól sikerült, még pedig anémet nyelv megparancsolt és meg nem változtatható, megyei,
helyi és országos bevezetése révén. Erre már lehet építkezni).” [Seipp] 1788: 148
Kommentare zu diesen Handbüchern