
KÖNYVEK • Kenyeres István: A budai mészárosok középkori céhkönyvei és kiváltságlevelei 163
lyére vonatkozó adatokat. Azállatok levágására szolgáló vágóhíd, illetve ahús
darabolására és árusítására fenntartott mészárszékek helyének meghatározásakor
aszerző acéhkönyvön kívül aBudai Jogkönyvet és egy 1474-es oklevelet hív
segítségül. Feltételezése szerint anémet mészárszékeknek nem csupán aSzent
György piac, de aváralja piactere is otthont adhatott. Acéhkönyv, illetve –
miként aszerző nevezi – számadáskönyv utal arra ahárom házra, egy konyhára,
valamint abőrök raktározására szolgáló házra, melyek anémet mészáros céh
vagyonát képezték. Ezek földrajzi helyzetének pontos meghatározására további
források hiányában Végh András nem vállalkozhatott. Amészáros mesterek ház-
tulajdonának és – feltételezhetően – egyszersmind lakhelyének megállapítása
összetett forráselemzést kívánt aszerzőtől. Acéhkönyvben szereplő céhtagok
akorábban már említett budai bortizedjegyzékben történő azonosítása, valamint
egy 1504-ben kiállított, házeladást rögzítő oklevél elemzése nem csupán huszon-
két mester lakóingatlanának megállapítását tette lehetővé, de Végh eredményei
kiegészítik Kubinyi korábban ismertetett kutatásait is, például acéhkönyv olyan
jelentős szereplőjének esetében, mint Schreiber Wolfgang céhmester. Aszerző
rámutat, hogy anémet mészárosok lakhelye, ha nem is kizárólagosan, de az ese-
tek jelentős részében aMészáros utcában keresendő. Aközépkori Mészáros utca
földrajzi helyzetének meghatározásakor, illetve más, acéhkönyvben előforduló
helynevek azonosításakor Végh Andrást aközépkori Budát érintő, korábbi hely-
rajzi kutatásai is segítették.
3
Németh János acéhkönyv nyelvészeti elemzése során mindenek előtt az
írnoki kezek elhatárolásának nehézségére hívja fel a gyelmet, hiszen aforrás-
ban gyakran előforduló jelenség, hogy ugyanazon sorban egyszerre több írnok-
tól származó bejegyzés is felfedezhető. Acéhkönyv német anyanyelvű jegyzőinek
száma háromra tehető, írásuk a16. század első felére jellemző délnémet szoká-
sokkal megfeleltethető, de túlzottan igényesnek nem mondható, míg anegyedik
írnok anyanyelve nagy bizonyossággal amagyar volt. Aszerző az oklevéltárban
szereplő, 1494-es kiváltságlevél 17–18. század fordulóján születhetett német for-
dításának, és az 1696-os céhlevélnek anyelvezetét vizsgálva megállapítja, hogy
azokra a17–18. századi német kancelláriai nyelv, vagyis amellékmondati kötő-
szavak és az elöljárószók sokszínűsége, valamint ajelentésfokozó melléknevek
alkalmazása jellemző.
A Budapest Főváros Levéltárában őrzött, abudai német mészárosok céh-
könyvét magába foglaló papírkódex bemutatását Rozsondai Marianne bevezető
tanulmányában olvashatjuk. Aszerző megállapításai szerint akódex feltételezhe-
tően az 1500-as években, egy budai könyvkötőműhelyben készülhetett, sa kötés
– talán akönyvkötő származásából fakadóan – német igazodást mutat, akárcsak
acéhkönyv íráshordozójául szolgáló 242 jó minőségű, vélhetően Innsbruckból
származó, merített papírlap.
3
Végh András: Buda város középkori helyrajza. (Monumenta historica Budapestinensia 15–16).
I–II. Budapest, 2006–2008.
Kommentare zu diesen Handbüchern