
KÖNYVEK • Kubinyi András – Laszlovszky József – Szabó Péter: Gazdaság és gazdálkodás… 157
Márton Pénzgazdálkodás és monetáris politika akéső középkori Magyarországon című
kötete.
2
Általánosnak azonban az mondható, hogy aközépkorkutatók agazdaság-
történet tárgykörében inkább az egyes részkérdéseket helyezték előtérbe, és ezek-
hez kapcsolódóan írtak hosszabb-rövidebb tanulmányokat. Még rosszabb ahely-
zet akolostori gazdálkodás kapcsán, hiszen kifejezetten etémakörre vonatkozó
írások, ahogy F.Romhányi Beatrix rámutat, alig készültek (Kolostori gazdálkodás
aközépkori Magyarországon). Szükség lenne néhány fontos segédletre is, mint pél-
dául egyes pénzverő kamarák archontológiájára, vagy aműhely- és mesterjegyek
összeállítására és közzétételére. Azelőbbit Gyöngyössy Márton (Pénzverés és pénz-
ügyigazgatás (1387–1526), az utóbbit Feld István (Importtárgyak mint aközépkori
Magyarország gazdaságtörténeti forrásai) javasolta.
Minden tanulmány, különböző formában és mélységben ugyan, de vizsgálja az
adott téma forrásadottságait, forrásainak feldolgozottságát. Azírott források bemu-
tatása során több szerző is rámutat arra, hogy akutatás nem állhat meg amohácsi
vésznél, hanem az 1526 után keletkezett dokumentumokat is fel kell használni,
hiszen azok sok esetben középkori vonatkozású információkat is tartalmaznak.
Draskóczy István például arra hívja fel a gyelmet, hogy asóbányászat és sókeres-
kedelem vizsgálata során adatok nyerhetők akéső középkorra vonatkozóan Hans
Dernschwam leírásából (Só aközépkori Magyarországon). Kenyeres István avárura-
dalmi vizsgálatok kutatásának időhatárát a16. század második felénél húzza meg
(Váruradalmi gazdálkodás akéső középkorban). F.Romhányi Beatrix szintén elke-
rülhetetlennek látja aMohács utáni anyag bevonását, hiszen agazdálkodás struk-
túrája csak hosszabb távon, és fokozatosan változott meg, miként Petrovics István
is úgy látja, hogy atörök adóösszeírások amezővárosok kapcsán számos kérdésre
segíthetnek választ adni (A középkori mezővárosi gazdálkodás).
Kimondottan régészeti források kerülnek előtérbe arégészeti állattanhoz
kapcsolódó cikkek sorában, ahol Daróczi-Szabó László akirályi központok és
avárak (Középkori királyi központok és várak állathasznosítása), Lyublyanovics
Kyra aváros (Városi állattartás aközépkorban), Daróczi-Szabó Márta pedig afal-
vak állattartását mutatja be (Állattartás aközépkori falvainkban). Bartosiewicz
László ahalászat (A középkori halászat és viza), Gál Erika avadmadarak (A közép-
kori madarászat régészeti állattani emlékei), végül Kováts István acsontmegmun-
kálás kérdését járja körül (A középkori csontmegmunkálás).
Az írott források és arégészeti kutatások által feltárt adatok egymást kiegé-
szítő, akutatást elősegítő módjára hívja fel a gyelmet Laszlovszky József beve-
zető tanulmánya (Késő középkori gazdaság és gazdálkodás Magyarországon: forrá-
sok és módszertani kérdések). Nagy Balázs szintén ennek fontosságát hangsúlyozza,
amikor rámutat arra, hogy akülkereskedelem tatárjárásig tartó időszakához
az írott forrásokban található szórványadatokból nyerhető információkat
a régészeti feltárások eredményei nomíthatják (Magyarország külkereskedelme
2
Gyöngyössy Márton: Pénzgazdálkodás és monetáris politika akéső középkori Magyarországon.
(Doktori Mestermunkák.) Gondolat Kiadó, Budapest, 2003.
Kommentare zu diesen Handbüchern