
Csukovits Enikõ • Források, mûfajok, lehetõségek: A középkori Magyarország-kép elemei 7
a Balkán-félszigeten át, Magyarországot útba ejtve indult haza.
5
Hon társa, Gilles
le Bouvier jó egy évtizeddel később, 1445-ben írta ugyancsak személyes tapasz-
talatokon alapuló, Azországok leírása című művét.
6
ALe livre de la description
des pays már valódi leíró földrajzi munka, smint ilyen, tömören, elfogultságok-
tól mentesen igyekezett ismertetni afelsorolt országokat. Magyarországról az író
könyvében csupán néhány mondatot olvashatunk: fekvéséről, gazdagságáról,
amagyarok gyakori zarándoklatairól, fegyverzetükről, és atörök ellen viselt gya-
kori háborúkról. Az1440-es évek Hunyadi János nevével fémjelzett török elleni
harcait abiztonságban élő ember lakonikus félmondatával intézte el: „országuk
gyakran áll nagy háborúságban aszaracénokkal”.
7
A szemtanúktól származó források nem alkottak homogén csoportot: Bert-
randon de la Brocquière-től és Gilles le Bouvier-től eltérően a„hivatásos” diplo-
maták általában csak megbízóikat tudósították, munkájukat nem olvashatta széle-
sebb közönség. Ugyanakkor aszéles körben ismertté vált útleírások jelentős részét
magánszemélyek készítették,
8
és akövetek mellett alkalmi tudósítók is küldhettek
ajelentésekkel egyenrangú leveleket. Ilyen alkalmi tudósítónak számított például
aII. Ulászló jövendőbelijének, Candale-i Annának akíséretébe tartozó Pierre
Choque, aki afrancia királynőhöz írt részletes, számos izgalmas információt tar-
talmazó levelet.
9
Pierre Choque nem volt diplomata, levele azonban felér egy
hivatásos tudósító jelentésével: az utazás, majd afehérvári esküvő leírása mellett
királynőjének rövid, de informatív leírást készített Budáról, illetve az országról.
Követjelentések
A magyarokról aközépkorban alkotott kép megismeréséhez akorlátozott mennyi-
ségben rendelkezésre álló útleírásoknál jóval több segítséget nyújtanak az egykorú
diplomáciai források. Klasszikus követjelentésekre a14. század végétől, az 1390-es
évektől kezdve találunk példákat.
10
Mantova ura, Francesco Gonzaga 1395 őszén
5
LeVoyage d’Outremer de Bertrandon de la Broquière: Schefer (publ.) 1892; magyar fordítása Sza-
mota (szerk.) 1891: 500. Szamota munkája azonban sajnos nem alegmegbízhatóbb irodalom:
fontos, érdemi információkat tartalmazó szövegrészeket nem fordított le, akihagyott részeket
pedig sehol sem jelölte.
6
Hamy (publ.) 1908.
7
Hamy (publ.) 1908: 48–49.
8
Ilyen Felix Faber több kiadásban is napvilágot látott szentföldi utazása, amely számos magyar
vonatkozást tartalmaz az útitárs Lászai János kapcsán. Aszöveg latin és német verzióban maradt
fenn. Akésőbbi, rövidebb, német nyelvű változat hasonmás kiadása: Faber 1556 (1964).
Alatin szöveg kéziratát, amelyet az ulmi Stadtarchiv őriz, amúlt század közepén publikálták.
Mindmáig ez alegismertebb változat, ez szolgált a20. századi angol, francia nyelvű fordítások
alapjául is: Faber (1843–1849).
9
Marczali 1877: 97–113. Magyar fordítás: Szamota (szerk.) 1891: 131–146.
10
AzAnjou-kor diplomáciai forrásanyagát már a19. században összegyűjtötték (ADE), ahárom
kötetben azonban alapvetően ügyintéző leveleket találunk: különböző szerződéseket, rende-
leteket, engedélyeket, utasításokat, határozatokat – amagyarországi helyzetről, állapotokról
Kommentare zu diesen Handbüchern