
37
telmüvé tette elsődlegesen pasztorális irányultságát, amikor céljának azt nevezte, hogy
legyen „az egész keresztény nép fényforrása, épülése és öröme".
A pápa fontos kívánsága volt, hogy a zsinatnak elsőrendűen pasztorális célja
mellett - még ha a zsinatot meghirdető beszédében még nem is szólt erről -
ökumenikus dimenziót kölcsönözzön. A L'Osservatore Romano által közzétett hivata-
los közlemény már úgy fogalmazott, hogy a zsinat „a Szentatya szándékai szerint
nemcsak a keresztény nép épülésére szolgál, hanem egyúttal meghívás is akar lenni az
elszakadt közösségek számára az egység keresésére, amelyre a világ minden részén
ma annyi lélek vágyakozik".
7
Néhány nappal később, január 29-én, a római plébáno-
sokhoz intézett beszédében már maga XXIII. János erősítette meg szándékát, hogy a
készülő zsinatnak ökumenikus dimenziót kíván adni.
8
A zsinat pápa által kezdettől fogva megfogalmazott két fő célja az előkészítés
egész időszakában egyre konkrétabb formát öltött. Nem egész fél évvel a zsinat beje-
lentése után jelent meg a pápa első, Ad Petri Cathedram kezdetű enciklikája, melyben
XXIII. János ismételten hangsúlyozta, hogy „a zsinat legfőbb célja a katolikus hit
fejlődésének előmozdítása, a hívek keresztény életének megújítása, az egyházi fegye-
lem korunk viszonyaihoz való alkalmazása (aggiornare)".
9
Hasonlóképpen a zsinat
pasztorális jellegét emelte ki az előkészítő bizottságok munkájának megindítása al-
kalmával 1960. november 14-én elmondott beszédében is, akárcsak a zsinatot meghir-
dető Humanae Salutis kezdetű bulla 1961. december 25-i soraiban, vagy pedig 1962.
szeptember 11-i, végül a zsinatot megnyitó beszédében is október 11-én, amikor már
Leo Joseph Suenens mechelen-brüsszeli bíboros érsek zsinati tervére támaszkodva a
zsinat fő célterületeinek meghatározásakor az ad intra és ad extra megkülönböztetés
alkalmazásával fogalmazta meg a pasztorális célból fakadó feladatokat.
1
A pápa fenti megnyilatkozásaiból egyértelmű, hogy a kezdettől megfogalma-
zott pasztorális cél számára azt jelentette, hogy a zsinatnak - a korábbi zsinatoktól
eltérően - nem különleges tanbeli vagy fegyelmi kérdésekkel kell foglalkoznia, hanem
a keresztény élet- és gondolkodásmódnak az egyház által évszázadok óta őrzött és
tanított lényegét kell a változó körülmények között közérthető nyelven újrafogalmaz-
nia. XXIII. János szándéka szerint a zsinatnak tehát az átmeneti korszakra kellett vá-
laszt kínálnia, amennyiben maga is az átmenet zsinataként átsegíti az egyházat a Trient
utáni korszakból - és bizonyos értelemben a másfél évezredes konstantini korszakból
- egy olyan új korszakba, amelyet a tanúságtétel és igehirdetés jellemez; feladatát
akkor képes betölteni, ha megőrzi a hagyomány lényeges és örök elemeit, amelyek a
változó körülmények között is alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy növeljék és garan-
tálják az evangéliumhoz való hűséget, ha megvalósítja azt, amit a pápa úgy nevezett:
„Restauratio et renovatio universalis Ecclesiae"."
XXIII. János a zsinat másik lényeges céljaként kezdettől a keresztények egy-
ségét jelölte meg. Egy ideig ugyanakkor még nem vált világossá, hogy a pápának az
ökumenizmusról vallott újszerű felfogása milyen gyakorlati következményekkel jár a
zsinatra nézve. Ez a bizonytalanság a pápa 1959 tavaszán elhangzott megnyilatkozá-
saiban is tetten érhető, amelyekben folyamatosan változó, gyakran korábbi szavainak
ellentmondó álláspontot képviselt. Valóban, XXIII. János több beszédében arra utalt,
hogy a keresztények egysége a zsinat alkalmával helyreáll, más esetekben ugyanakkor
annak a nézetének adott hangot, miszerint a zsinat „nem fogja egyszerre megszüntetni
a keresztények közötti megosztottságot", illetve hogy a zsinat a római egyház „belső"
ügye lesz.
12
Kommentare zu diesen Handbüchern