
54
mekkora területet köteles a nagybirtokos családjával megművelni (ha nem teszi, a
birtok az agrárreform hatálya alá kerül). 1920. szeptember 3-án - miután kiderült, az
egy évre szóló földbérlet gazdasági szempontból nem racionális - a miniszter úgy
rendelkezett, hogy a bérleti viszony időtartama ezentúl négy év lesz, a bérlőknek és az
államnak minden négy évben újabb megállapodást kell kötniük.
12
A földbirtokok maximumát még két újabb törvényben szabályozták: 1925-
ben (ekkor azt is engedélyezték, hogy földeket bérbe lehessen adni), illetve 1931-ben,
az ún. Az agrárreform megszüntetése a nagybirtokokon nevű törvényben. Utóbbit
1933. június 24-én módosították. A törvény 87-521 katasztrális holdban maximálta a
megművelt földterületek nagyságát, eltérő mértékben az ország területén.
13
•
Hasonlóan összetett problémát jelentett a kárpótlás kérdése. Az Előzetes ren-
delkezések meghatározták, kiket nem illet kárpótlás, de a többi területért a bérlő - és
bizonyos esetekben az állam - bérleti díjat, kárpótlást volt köteles fizetni. Az ország
eltérő viszonyaiból adódóan különbözőképpen rendezték a kárpótlás ügyét. Az 1919—
1921-ben hozott rendeleteket 1928-1933 között újabbak váltották fel, ezekben az
állam részben nagyobb összegű kárpótlást helyezett kilátásba, részben pedig újabb
évtizedekre kitolta a kárpótlás végleges befejezését, egyes területeken akár az 1970-as
évek közepéig. Dalmáciában csak 1930-ban teremtődtek meg a kárpótlás szabályozá-
sának jogi feltételei, Dél-Szerbiában pedig még ennél is később, 1931-1933-ban kez-
dődött meg az állami kárpótlás.
A minisztertanács 1919. április 10-i rendelete szerint az északi területeken a
bérlőnek a kataszteri jövedelem ötszörösét kell fizetnie, ebből négyötödnyi rész illeti
meg a tulajdonost (a többi az államot költségei fedezésére). Az 1920. szeptember 3-i
rendelet - melynek nyomán az éves bérletet a négyéves bérlet váltotta fel - a bérlet a
szántók kataszteri jövedelmének nyolcszorosát, a rétek és legelők esetében tízszeresét
írta elő kárpótlásul. A kárpótlási összeg háromnegyedét a nagybirtokosnak, negyedét
pedig az államnak kellett fizetni. A bérlőnek a bérleti díjat előre, egy összegben kellett
kifizetnie, emellett még 30 koronát katasztrális holdanként.
14
1931-1933 után az észa-
ki vidékeken úgy határozták meg a kárpótlás összegét, hogy az 1914 előtti, dinárba
átszámított kataszteri jövedelmet megszorozták (az első osztályú földekét 160-nal, a
rosszabb minőségűét ennek kevesebb százalékával), ez képezte az egységnyi föld
(kataszteri hold) után fizetendő összeget. A korábbi földtulajdonos részletekben kapta
a kártalanítást, állami garancia mellett. A fizetést 30 évre írták elő.
15
Egyes területeken a föld- és korábbi függőségi viszonyokból következően
egyéb rendelkezéseket is kellett hozni. Az újonnan megszerzett déli vidékeken 1919-
ben a parasztok fizettek kárpótlást a földbirtokosoknak (igaz, az agrárreform-miniszter
rendelete értelmében kevesebbet, mint korábban a szolgáltatások és a bérlet nagysága
volt). 1920-ban az állam vállalta, hogy a parasztok által fizetett bérleti díj mellett 30
éven át kárpótlást fizet az öt hektáron felüli csiftlik-birtok tulajdonosainak (300 millió
dinárt, 5%-os éves részletekben). 1939-ig a földművelésügyi miniszter expozéja sze-
rint 48,5 millió dinárt fizettek ki közel ötezer egykori birtokosnak."'
Bosznia-Hercegovinában 1920—1921-ben határozták meg, mekkora összegre
tarthatnak igényt a földbirtokos bégek a kárpótlás végleges nagyságának megállapítá-
sáig, illetve mely földek használatára jogosultak a kmetek. Az állam kezdetben a ka-
taszteri jövedelem kétszeresét fizette a földek egy része után. A rendkívül bonyolult
rendszerben a korábban valamilyen szerződéses formában megművelt földekért a
parasztoknak kellett bérletet fizetniük, méghozzá a forgalmi érték alapján (sok vissza-
élésre adott alkalmat az elhúzódó rendezés, az írni nem tudó parasztok sok helyen
Kommentare zu diesen Handbüchern