Philips AZ1412 Bedienungsanleitung PDF herunterladen (Seite 174)

II. Sándor a hagyományosan jó orosz-nápolyi kapcsolatok miatt nem zárkózott el a nápolyi király

megsegítésétől sem. Oroszország a dél-itáliai eseményeket Franciaországgal egyetértésben és annak

támogatásával kívánta megoldani, ám III. Napóleon hallgatásba burkolózott. 1860. június 28-án P. Kiszeljov

személyesen tárgyalt III. Napóleonnal, de a francia uralkodó konkrét elképzelését a nápolyi üggyel

kapcsolatban nem sikerült kideríteni, csak annyit, hogy Franciaország kitart a be nem avatkozási politika

mellett. A francia külpolitikát valójában a keleti kérdés érdekelte, melyben az angol egyetértésre nagy

szüksége volt. így a francia politika leblokkolta az orosz aktivitást, és az orosz uralkodó csak erkölcsi

támogatásáról biztosíthatta II. Ferencet. Az orosz kabinetnek figyelnie kellett arra, hogy Franciaországgal

megőrizze a jó viszonyt, mivel számított rá a krími háborút lezáró párizsi béke revideálásában. A Nápoly-

Szicíliai Kettős Királyság összeomlása után Oroszország megszakította a diplomáciai kapcsolatokat

Piemonttal, a kapcsolatok helyreállítására csak 1862 nyarán került sor.

Összességében elmondható, hogy a Bodnár Erzsébettől megszokott magas színvonalú,

forrásokon és külföldi kutatómunkán alapuló kiadvány látott napvilágot, melyet érdemes megismernie a

téma iránt érdeklődő minden olvasónak.

Bodor Mária

' i

LORENZ M. LÜTH1

THE SINO-SOVIET SPLIT. COLD WAR IN THE COMMUNIST WORLD

(A kínai-szovjet szakítás. Hidegháború a kommunista világban)

Princeton, Princeton University Press, 2008. 375 p.

A kínai-szovjet szakítás döntően meghatározta a hidegháború alakulását. A témának terjedelmes

szakirodalma van, ám Lorenz M. Lüthi az első kutató, aki kínai, orosz, amerikai és kelet-európai levéltári j

dokumentumok ismeretében elemzi a folyamatot. A korábban megjelent munkák nagy része vagy az

események idején, vagy rövidebb-hosszabb idővel azok után, de még a levéltári források feldolgozása nélkül

jelent meg. A svájci történész bőséges szakirodalomra és hatalmas levéltári munkára alapozva, tíz fejezetben

tárja elénk a kínai-szovjet szakítás kibontakozó drámáját, számba veszi az 1956-66 közötti évtized minden |

fontos eseményét, amelyekről az eddig ismertnél jóval árnyaltabb képet rajzol fel.

A könyv elsősorban Kínáról és Mao Ce-tungról szól, a kínai-szovjet kapcsolatokat Mao kínai és

nemzetközi vezetői ambíciói, illetve a vezető szerepért folytatott küzdelme szempontjából elemzi. Lüthi ]

eljárása helyénvaló, hiszen elsősorban Mao helyzete és tevékenysége határozta meg a kínai-szovjet viták

folyamatát és kimenetelét.

Mivel a kapcsolatok megrontásában Kína játszotta a kezdeményező szerepet, és az összeomlás '

folyamatát is jórészt Peking irányította, az is elfogadható, hogy a szerző csekély figyelmet szentel a szovjet

belpolitikának. A Szovjetunió belső hatalmi viszonyait és a külpolitikai fejleményeket, például a szovjet-

amerikai közeledés vagy a szovjet szövetségi politika részleteit csak a Kínához való viszonyukban tárgyalja,

gyakran csak a kínai válaszlépések tükrében. A szovjet belső helyzet részletesebb bemutatása érthetőbbé

tette volna a Moszkva lépései mögött meghúzódó megfontolásokat.

Lüthi fő tétele, hogy a szakítás fő oka az ideológiában keresendő. Azt csak mellékes

körülménynek tekinti, hogy a szakítást számos tényező összjátéka eredményezte, többek között kínai és

szovjet belpolitikai okok, a szovjet-amerikai közeledés, a kínai diplomácia kudarcai, a másik lépéseinek

vagy elképzeléseinek információhiányból származó vagy kommunikációs problémákból adódó félreértése,

és hogy mindezt sajátosan alakította a szovjet és a kínai vezető személyes ellentéte. Felsorolja az összes

főbb tényezőt - a kínai gazdasági gondoktól a vezetésen belül dúló küzdelmekig, valamint a szuverenitás

kérdésétől a szovjet-kínai viszony egyenlőtlen voltáig -, amelyek hozzájárultak Mao ideológiai

radikalizálódásához, de érvelését fejre állítva azt állítja, hogy maga az ideológia megváltozása volt a

szakítás oka.

Kétségtelen, hogy Mao saját céljai érdekében alakította és használta fel az ideológiát. Teljesen

elfogadható Lüthi álláspontja, amely egyben a kínaiak véleménye is, hogy a szakításhoz vezető ideológiai

vita az SZKP XX. kongresszusán, 1956 februárjában elhangzott Hruscsov-beszédekkel kezdődött. Mao Ce-

tung először ezeket bírálta, 1956-57 folyamán egyre hevesebben. Mind radikálisabb érvelése abból a

félelméből fakadt, hogy Sztálin bírálata nyomán az ő személyi nimbuszát is megkérdőjelezhetik, s akkor

elveszítheti az ország vezetése fölötti totális ellenőrzését.

Félelmét olyan gazdasági gondok szaporították, amelyek hátterében rossz gazdasági döntései

álltak. Az iparban és a mezőgazdaságban felszínre került súlyos torzulások a sztálini szovjet modell szolgai

másolásának a következményei voltak. Lüthi maga is megállapítja, hogy a kínai-szovjet viszony

megromlását az 1950-es évek közepén elindító fő probléma az ipar és a mezőgazdaság szerkezeti válsága, a

Kína által átvett szovjet gazdaságfejlesztési modell következménye volt (41. o.). A kínai vezetést is

elsősorban a gazdaságot érintő viták osztották meg. A Mao és vezetőtársai - többek között Peng Tö-huaj,

1 2 ... 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 ... 183 184

Kommentare zu diesen Handbüchern

Keine Kommentare

Philips AZ1412 Bedienungsanleitung Seite 174

Kommentare zu diesen Handbüchern

Verwandte Produkte und Handbücher für Nein Philips AZ1412