Philips AZ1412 Bedienungsanleitung Seite 128

  • Herunterladen
  • Zu meinen Handbüchern hinzufügen
  • Drucken
  • Seite
    / 184
  • Inhaltsverzeichnis
  • LESEZEICHEN
  • Bewertet. / 5. Basierend auf Kundenbewertungen
Seitenansicht 127
38
XXIII. János a keresztény egységgel kapcsolatos nézeteit először részleteseb-
ben a június végén megjelent Ad Petri Cathedram kezdetű enciklikájában fejtette ki.
Az ökumenizmusról szólva a pápa a szokásosnál jobban kiemelte ugyan, hogy az
egység milyen szintre jutott el, a történelmi feltételek és az egyház eszkatológikus
dimenziója ismeretében ugyanakkor úgy vélte, hogy a teljes egység csak az idők végén
valósulhat meg.
A pápák és a kommunizmus
XII. Piusz egész papi-diplomáciai pályafutását a 20. század totalitárius ideológiáival
való szembesülés jellemezte. A második világháború - és a nácizmus veresége - után
pedig a kommunizmus térnyerése jelentette pápaságának talán legnagyobb kihívását.
lj
A későbbi pápa vatikáni államtitkárként szerzett tapasztalatai és a marxizmus elméle-
tének alapos ismerete nyománr az 1930-as években meggyőződött arról, hogy a
kommunizmus lényegileg ateista, és mint ilyen gyökerében egyházellenes. Később
pápaként is azt a nézetet képviselte, hogy a kommunizmus olyan ellentétes világnéze-
tet képvisel, amellyel nem lehetséges és nem is szabad kiegyezni. A Szent Officium
1949-es, a kommunistákkal való bármiféle együttműködést elítélő dekrétuma
14
ezért
nemcsak a Kelet- és Nyugat-Európában lejátszódó eseményekre - Mindszenty bíboros
elítélésére, a csehszlovák nemzeti egyház létrehozását célzó kísérletre,
15
valamint az
olasz és francia kommunista pártok növekvő befolyására - adott konkrét reakció volt,
hanem tágabb lelkipásztori célokat is szolgált, amennyiben az egyházat,t magát a
keresztény civilizációt is fenyegető marxista ideológia veszélyeivel kapcsolatban-
vánt a híveknek világos útmutatást adni.
g XII. Piusz lelkipásztorként a kereszténység és a kommunizmus közötti
kibékíthetetlen elvi ellentétet hangsúlyozta, tapasztalt diplomataként egy modus
vivendi kialakításának lehetőségét sem zárta ki. Diplomáciai pályafutása alatt szerzett
tapasztalatai alapján ugyanakkor világos volt számára, hogy tárgyalni csak akkor sza-
bad, ha a párbeszéd egyenlő felek között folyik, és ha a tárgyalópartner megfelelő
garanciákkal igazolja megegyezési szándékának komolyságát. A pápa az 1950-es évek
elejétől kezdve ezértt alapfeltételt fogalmazott meg, melyek a békés egymás mellett
élés biztosításához szükségesek: a polgári szabadságjogoknak és az egyház szabadsá-
gának garantálását.
16
XII. Piusz párbeszédre való készségét jelezte egyúttal az is, hogy
alig három évvel a Szent Officium exkommunikációs dekrétumának megjelenése után
megnyilatkozásaiban javasolta a „téves és hazug" tanok, illetve az „irgalomra és szere-
tetre méltó" emberek közötti különbségtételt, és nem a keresztény hittel összeegyez-
tethetetlen rendszer ellen, hanem elsősorban a béke és az egyes népek földi boldogulá-
sa mellett emelte fel a szavát.
17
Egyúttal azt is hangsúlyozta, hogya katolikus egyház
nem azonosítja magát a nyugati kultúrával; egyébként sem azonosítja magát egyetlen
civilizációval sem, hanem kész szövetséget kötni bármely civilizációval".
18
A pápa a fenti megfontolásokból tehát nem zárkózott el mereven a kapcsola-
tok elől, amikor 1956-tól a Szovjetunió mind több csatornán keresztül tapogatózni
kezdett, de a Szentszék a szovjet közeledési kísérleteket mindaddig csupán taktikai
lépésnek tekintette, amíg a rendszer nem adta kézzelfogható jelét annak, hogy az egy-
házzal szembeni, addig ellenséges magatartása megváltozott. 1956 nyarán XII. Piusz
ezért várakozó álláspontra helyezkedett: várta, hogy az együttműködést szorgalmazó
szavakat a tárgyalás komolyságát garantáló konkrét tettek is kövessék.
19
Seitenansicht 127
1 2 ... 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 ... 183 184

Kommentare zu diesen Handbüchern

Keine Kommentare