
83
dése, az NDK társadalmát szinte teljes körűen és még a szocialista blokk országai között is példa nélkül
behálózó mérete a rendszerváltás után gyakorlatilag sokkolta a keletnémet - és valószínűleg a teljes német -
társadalmat, sőt magukat a történész kutatókat is. Sokáig a német közvélemény és a történészek figyelme is
elsődlegesen ennek az iratmegsemmisítések ellenére is hihetetlen mennyiségű dokumentumnak a megmen-
tésére, majd rendszerezésére, feldolgozására irányult. Többéves tudományos kutatómunka volt az MfS
szervezeti felépítésének, vezető személyiségei életének, az ún. nem hivatalos munkatársak tevékenységének,
a szerv által alkalmazott módszereknek a feldolgozása, rendszerezése. A kutatók első kérdései a szervezet
működésére, felépítésére, az állambiztonságnak a társadalom egyes konkrét szegleteiben (értelmiség, egy-
ház) kifejtett tevékenységére vonatkoztak. Mint a német példa mutatja, másfél évtizeddel a rendszerváltás
után következik be a tudományos kutatásokban az a hangsúlyeltolódás, amelynek a következményeként más
szemmel, más szempontrendszerrel kezdik olvasni, újraolvasni az állambiztonsági levéltárak dokumentuma-
it. És természetesen évtizedekig tarthat, mire az összes levéltári iratot átnézik.
A köteten hallgatólag végigvonuló és a fülszövegben is olvasható gondolat összevág egy 2008
őszén, Pécsett rendezett konferencián elhangzott kérdésfeltevéssel (Megfigyelők és megfigyeltek. A titkos-
szolgálati iratok használhatósága társadalomtörténeti nézőpontból. ÁBTL, MTA PAB. PTE BTK Történet-
tudományi Intézet, Pécs, 2008. október 8-9 ), valamint az arra több előadó által adott válasszal: miről szól-
nak valójában az állambiztonsági jelentések? Az állambiztonsági szolgálatokról vagy a társadalomról? Az
állambiztonság működése, logikája, a hatalommal való kapcsolata, a hatalom valódi arca rajzolódik ki
belőlük? Vagy mindez az ország lakóiról, az emberekről, gondolkodásukról, életmódjukról szól? Megismer-
hetö-e belőlük a hatalom és a társadalom, az állambiztonság és a társadalom, illetve a hatalom és az állam-
biztonság viszonya?
Az állambiztonsági szolgálatok iratai több jelentési szinten is értelmezhetők. Elsődleges jelenté-
sükben egy-egy konkrét esetet írnak le, amelynek a szereplőit, helyszíneit, eseményeit ismerhetjük meg.
Ezentúl kirajzolódik az állambiztonsági szolgálatok működésére, felépítésére, módszereire vonatkozó isme-
retanyag. A jelentéseket vizsgálhatjuk nyelvészeti szempontból is. Egyes jellegzetes szavak, szófordulatok,
nyelvtani szerkezetek sajátos állambiztonsági nyelvezetet alkotnak, hozzátartoznak a jelentések által keltett
atmoszférához, a korhoz. Talán e jelentési szintek alatt találjuk meg azokat a további szemantikai szinteket,
amelyekhez az egykori NDK állambiztonságának iratait kutató történészek ezzel a paradigmatikus határt
kijelölő tanulmánykötettel eljutottak: az elsődleges olvasat mögött feltárul a folyamatosan megfigyelt társa-
dalom emlékezete, önmagáról alkotott képe, viszonya a hatalomhoz, a hatalmat a hétköznapi ember számára
kézzelfoghatóvá tevő állambiztonsági szervekhez és önmagához.
A kötetből egészen új, illetve az eddigiekhez képest más Stasi-kép tárul fel. A szolgálat nemcsak
a rendszer ellenzékéhez soroltakkal szemben lépett fel, hanem a „csendes többség" életét is alapjaiban
befolyásoló, a hétköznapi élet minden területére behatoló, megelőző biztonsági doktrínát megvalósító,
tabuvá és ezáltal mítosszá váló hatalomgyakorló szerv volt. Egyszerre lehetett végrehajtó eszköze a párt
akaratának, védelmezője hatalmának: önálló életet élő, százkarú polip, amely az állampolgárok állandó és
teljes körű megfigyelésének megvalósítására törekedett, és azt szinte tökéletesen meg is valósította. Állandó,
mindenre kiterjedő, évtizedeken át tartó jelenléte alapjaiban határozta meg több generáció életét és gondol-
kodásmódját, hiszen tudjuk, a megfigyeltek máshogyan viselkednek, ha tudják, hogy megfigyelik őket.
A tanulmányokból megismerhetünk egy másfajta iratolvasási módszert is, ami lehetővé teszi,
hogy a Stasi-, illetve állambiztonsági dokumentumok elsődleges jelentése mögötti tartalmat is feltárhassák a
kutatók. Ennek segítségével kirajzolódik, hogyan befolyásolta az állambiztonsági szolgálat, a Stasi létének
több évtizedes tudata az emberek életét a gyárakban, az iskolákban, a falvakban, milyen hatással volt az
NDK állampolgárainak hétköznapi életére, gondolkodásmódjára. A rendszerváltás idejére a Stasi 92 ezer
főállású alkalmazottjával az egykori NDK lakosságszámához viszonyítva a világ legnagyobb titkosszolgála-
tává nőtte ki magát, és példa nélküli módon sikerült megvalósítania a társadalom majdnem tökéletes megfi-
gyelését. ,
A kötet szerkezete a tematikus tagolást követi. Az első fejezetben „Elmélet és módszer" cím alatt
olvashatunk két tanulmányt a téma szintén kiemelten neves kutatóitól: Thomas Lindenbergertöl és Jan C.
Behrenstől. írásaikban a hatalomgyakorlók és a hatalomgyakorlást elszenvedők látszólag passzív szerepét, a
hatalmi viszonyrendszerben csak „sokadik ránézésre" felismerhető valódi szerepköröket, az uralom törté-
nelmileg változó fogalmát, a hatalomgyakorlást mint társadalmi praxist, valamint a sztálinizmus és az NDK
történetének kutatásában lévő párhuzamokat, összevethető tematikus egységeket, a terror, a propaganda és
az identitás témáit mutatják be.
A második fejezetben a Z4/G jelentéseiről olvashatunk. A Központi Értékelő és Információs
Csoport (Zentrale Auswertungs- und Informationsgruppe, ZAIG) az MfS önálló egysége volt, melynek
legfőbb feladata a beérkező információk feldolgozása és továbbítása volt. A kötetben négy tanulmányban
olvashatunk arról, milyen értelmezési lehetőségek rejlenek még a 36 éven keresztül az NDK legfelső vezeté-
se számára írt összefoglaló jelentések feldolgozásában, és milyen módszerekkel lehet ezeket a további
jelentési szinteket kihámozni. Már az eddigi kutatásokat is meghatározta az a központi kérdésfeltevés, hogy
Kommentare zu diesen Handbüchern