
48
Szentszék igyekezett javítani a kommunista uralom alá került egyházak helyzetén. Ezt
a törekvést XXIII. János pápa kapcsolta össze a zsinat meghirdetésével. Felismerte
ugyanis, hogy a megfelelő lépések megtételéhez mindenekelőtt ismét meg kell terem-
teni a közvetlen kapcsolatfelvétel lehetőségét a másfél évtizede csaknem teljesen el-
szigetelt helyi egyházakkal. Szándéka kezdettől fogva az volt tehát, hogy - akár komp-
romisszumok árán is - megkísérelje biztosítani ezen országok püspökeinek zsinati
jelenlétét.'
1
A közvetlen kapcsolatok helyreállítása a „vasfüggönyön" túli püspökökkel,
illetve rajtuk keresztül a helyi egyházak helyzetére vonatkozó, meglévő információk
kiegészítése és pontosítása csak a további lépések előfeltételét jelentette. A második
fázisban, ugyancsak a helyi püspökök részvételével került sor az egyházat érintő leg-
fontosabb megoldandó kérdések listájának összeállítására. A későbbiek során azonban
a helyi püspökök szerepe elhalványult: mivel ugyanis a kommunista egyházpolitika az
egyház belső életére vonatkozó ügyekbe is közvetlenül beleszólt, a szentszéki keleti
politika irányítói előtt is nyilvánvalóvá vált, hogy érdemi tárgyalásokat nem lehet a
püspökök közvetítésével lefolytatni, hanem közvetlen találkozásokra van szükség a
Vatikán és az adott ország képviselői között. A megkezdett kétoldalú tárgyalások
folyamán pedig a helyi püspökök szerepe rendszerint tanácsadásra, információ-
szolgáltatásra korlátozódott.
94
A kétoldalú megbeszélések elsődleges témakörét valamennyi állam esetében
a hierarchia kiegészítése, a megüresedett püspöki székek betöltése jelentette. A Szent-
szék ugyanis a katolikus egyház küldetésének megfelelően mindenekelőtt a szentségek
kiszolgáltatását, a hívek lelkipásztori ellátását igyekezett biztosítani - akár kompro-
misszumok árán is. A tárgyalások másik fontos témája az egyház szabadságának kér-
dése volt. Ebben az összefüggésben az egyházkormányzás, a Rómával való kapcsolat-
tartás, a papnevelés és a hitoktatás szabadsága mellett a püspökök és papok állami
eskütételének, a papi békemozgalomnak és a szerzetesrendek engedélyezésének kérdé-
se szerepelt a napirenden. Ugyancsak ebbe a témakörbe tartozott továbbá a bebörtön-
zött vagy akadályozott püspökök és papok helyzetének rendezése is. A konkrét egyhá-
zi ügyekhez kapcsolódóan végül nemzetközi kapcsolatokat érintő kérdések is szóba
kerültek, mint a pápai képviselet felállításának lehetősége, vagy az egyházmegyék
határainak a második világháború utáni államhatárokhoz igazítása.
A lelkipásztori indíttatású szentszéki keleti politika elvben valamennyi kom-
munista uralom alá került egyház helyzetének javítását célozta. A gyakorlatban azon-
ban ennek megvalósítása kezdetben teljesen kivitelezhetetlennek bizonyult a Szovjet-
unió területén - Ukrajna, Belorusszia és Lettország katolikusai esetében -, akárcsak
azon államok esetében, amelyek nem engedélyezték püspökeiknek, hogy részt vegye-
nek a II. Vatikáni Zsinaton. Az új Ostpolitik megindítására így először Jugoszlávia,
Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország, Kelet-Németország és - különleges
módon - Litvánia
95
irányába nyílt lehetőség. A Szentszék lépéseit ugyanakkor ezen
országok esetében is jelentős mértékben befolyásolták a helyi sajátosságokból fakadó
szükségletek.
96
Tito Jugoszláviája a szocialista tömbön belüli önállósága miatt volt különle-
ges, ami egyúttal a katolikus egyház viszonylagos szabadságában is tükröződött. Len-
gyelországot a katolikus egyház különleges társadalmi beágyazottsága és ebből fakadó
ereje miatt nem lehetett más országok helyzetével összehasonlítani, ráadásul ilyen
körülmények között a szentszéki közbelépés sem tűnt olyan sürgetőnek. A protestáns
környezetben működő kisebbségi keletnémet egyház pedig viszonylag kisebb mérték-
Kommentare zu diesen Handbüchern